Perzsiában a természeti körülmények miatt a kert az életet adó oázis1, a Paradicsom, mely az élet és a halál harmonikus egységét ábrázolja. Közepén áll egy világfa vagy egy halhatatlanságot biztosító fa, földjét pedig négy folyó öntözi. Az ókori perzsa kerteket hasonlóan építették. A négy égtáj irányában csatornák osztották fel négy részre, közepén egy vízmedence volt. A csatornák a birodalom négy folyóját, a négy kertrész pedig virágokkal és fűszernövényekkel beültetve, a földet szimbolizálta. A kert közepe egy függőleges tengelyt is feltételezett, ami összekapcsolta az eget a földi világgal. Az ősi perzsa pairi-daeza szó kerített teret, azaz kertet jelent. Innen ered, hogy a kertek a valahol elveszett éden, a paradicsomkert utáni vágyból született, ahol az ember visszatalálhat magára, harmóniába kerülhet a természettel, a világgal.2
Dolgozatomban a perzsa kertről fogok beszélni, összefüggést teremtve a valóság és fikció között, illetve irodalom és vizuális művészet hogyan találkoznakása között. egymással.
Ahhoz, hogy megértsük a keletieket, szükségesnek tartom, hogy szemléltessem Said orientalizmus felfogását. Az orientalizmus terminus magába foglalja az összes ismereteket, amelyet az elmúlt évszázadokban a nyugat gyűjtött a keletről, és szerinte hasonlóság fedezhető fel. Az egyik ilyen hasonlóság a kelet sajátos szemléletében áll, vagyis, hogy a keletiek vallása, kultúrája és életformája képtelen a fejlődésre. Fejlődésre csak a nyugatiak képesek. A nyugat, amelynek saját önmeghatározása miatt volt szüksége egy ilyen kelet-képre, racionális, dinamikus, fejlődő, szemben a kelettel, amely az orientalizmus szerint ennek épp az ellentéte, hanyatló, misztikus. Az orientalizmus különböző megnyilvánulási formái azt szolgálták, hogy a nyugatiak uralmuk alá vonják a keletet. Said Foucaultot említi, aki szerint a modernizáció egyik lényegi jelensége, hogy a hatalmi pozíciókban lévők ismereteket gyűjtenek a hatalmuk alatt álló személyekről, ezzel pedig képesek hatalmukat növelni. A tudás és a hatalom annyira egybefonódik, hogy a kettő már azonosítható egymással.
Said orientalizmusa egyfajta paradigma. A nyugatiaknak mielőtt a keletiekkel találkoznának, már kialakult képük van róluk, hogy milyenek, hogy kell bánni velük, s az orientalizmus révén ennek a képnek a megerősítését látják. A séma ereje akkora, hogy a nyugatiak nem is kívánják megismerni a keletieket a maguk valóságában, ehelyett elvont, elmosódott tömegként tekintik őket. Tehát ezek a feltevések elfedték milyenek a keleten élő emberek.
A perzsa kert időben és térben távoli, Said tehát azt mondja, hogy attól, hogy távoli nem tekinthetjük minőségileg kevesebbnek, hanem dialógusba hívjuk a másságot.
A kert a természetről és az ember alkotó képzeletéről szól. Így a kertépítészet is az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik formája, hiszen a társadalom megbízatásából végzett alkotó munka, mely esztétikailag is minősíthető. Tehát a kertek szeretete és a fák kultusza nagyban meghatározta gondolkodásukat. A perzsák feltehetően időszámításunk előtt már 4000 évvel létesítették a kerteket, melyeket amint említettem meghatározta a térségre jellemző száraz, meleg éghajlat. Ezért öntözni kellett és zárt falakkal keríteni, hogy megmaradjon a párás klíma. Az, hogy a kertet zárt falak veszik körül, a szimbólumtár szerint a védett intimitás, a visszavonulás, a megpihenés helyszíne.3 Kertjeikben a virágos és illatos növényeké volt a fő szerep, de kutak és medencék is díszítették. Voltak hatalmas parkok is mulatságok és vadászat céljára. A kerti utakat és a belső udvarokat márványlapokkal burkolták, lugasokkal árnyékolták és edényes növényekkel díszítették ki.
A perzsák kertkultúrájára a fa tisztelete is jellemző. A nagy parkjaik fenntartása állami feladat volt. A kertek és parkok szabályos mértani rendet követtek, akárcsak a szőnyegeken. A fákat sorokba ültették és a kert területének felosztása is mértani formák szerint történt.4 Nem csak a fákat, a növényeket is szabályos rendben ültették. Megkülönböztették a gondozott, parkosított tájat a házközeli gyümölcsös és virágos kertektől. A virágok nemesítése és a velük való speciális bánásmód, az oltások is mind perzsa eredetűek, Jámbor Imre szerint.
A kertek növényei a mályvarózsa, a gránátalma, nárcisz, a fiatalság szimbóluma, tulipán, gyöngyike, jázmin, ami a királyok szimbóluma, a ciklámen, mák, szegfű, nőszirom, a kék lótusz, ami az anyagi hatalom, a gazdagság szimbóluma, őszirózsa és nem utolsó sorban rózsa, a szerelmesek szimbóluma, melynek elterjedése ennek a kultúrának köszönhető.5 A szimbólumtár szerint a kertészkedés az ifjúság neveléséhez is hozzátartozott. A kertek értékét jelezte az is, hogy lázadás esetén a nép először az uralkodói kerteket, a hatalom és gazdagság szimbólumait rombolta le. Zord idő beálltával pedig hatalmas, kertet ábrázoló szőnyegekkel pótolták a valódi kertet a király számára. Valóban a perzsaszőnyeg történetének és kultúrájának 4-5000 éves múltja van. Az ősi perzsák szerették volna otthonosabbá tenni a lakhelyeiket, ezért elkezdtek szőnyegeket csomózni, amelyeken a szőnyegképek alapján a természetben látott növények és állatok szerepeltek. A híres perzsaszőnyegeken látható kertekben a mezőt egyenes vonalú csatornák osztják fel és abban halak úszkálnak. E csatornák derékszögben metszik egymást s virágokkal, fákkal teli négyszögeket határolnak. Tehát a négyes felosztást megtaláljuk a szőnyegek mintázatánál is. A kézi csomózású szőnyegeknél a növényi és állati eredetű színek minden szépsége és tartóssága megfigyelhető. A színeknek épp úgy, mint a motívumoknak szimbolikus jelentésük van. Az egyik leggyakoribb szín a kék, amely a levegőt és az örökkévalóságot szimbolizálja. De jellemzőek a sötét árnyalatok is, mint a vörös, fekete, sötétkék, sötét narancs, barna, bordó. A szőnyegekhez felhasznált gyapjút vagy pamutot különféle zöldségekkel, gyümölcsökkel és gyökerekkel festik, amitől tartós és természetes színűk lesz. A leggyakoribb színezők a gránátalma, dió, hagyma, faeper, tea.
A hagyományos perzsaszőnyegek mintavilága tradicionális, ősi motívumok, több ezer éves múltra tekintenek vissza. Elsősorban állati és növényi motívumokat, valamint geometrikus díszítőelemeket alkalmaznak. Népszerű motívum a gránátalma, pillangó, ló, figuratív motívumok pedig lehetnek az életfa, váza virággal, festmény vagy képszerű jelenetek, levélminták, kertminták és újabban híres festmények.
A perzsaszőnyegek három nagy csoportját különböztetjük meg. Az első a nomád szőnyeg, ami többnyire geometrikus mintájú, gyakran állatokat ábrázol. Csomózása alapján egyszerűbb szőnyegek. Alapanyaguk gyapjú és gyakori az asszimetria és a színeltolódás, amelyek inkább egyedivé teszik, mint hibássá. A mintákat természetesen a környezetükből merítik.
Második megkülönböztető csoport a falusi szőnyegek csoportja, ami a nomád szőnyegek továbbfejlesztett változata. Ívelt formákat és jóval gazdagabb színvilágot tartalmaznak. A felhasznált gyapjú minősége jobb, a csomózás sűrűsége pedig jóval magasabb.
A harmadik csoportot a városi keleti szőnyegek alkotják. Ezek a legértékesebbek, hiszen szőnyegtervező művészek tervei alapján készülnek, iparmennyiségben. Pontos színt és mintakövetést igényel és a legkifinomultabb ívelt formák a jellemzők.6 A csoportok nem egyidőben keletkeztek, hiszen a szőnyegek a vándorló nomád törzseket szolgálták, akiknek sátraikban a padló és az ajtó is szőnyegből készült, mint ahogy az ágy és a párna is. Szőnyegekkel melegítették állataikat is, később pedig eladásra készítették. Változás a XIII. században történt, amikor a korábbi geometrikus formákat felváltotta, illetve kiegészítette a virágmotívumokat ábrázoló stílus. Újabb változás pedig a XVI. században történt, ekkor alakultak ki a városi manufaktúrák.
Ahogyan a szőnyegekben, úgy a költészetben is a természet adja meg az alaphangot. Minden érzelem és hangulat megfelelő szimbólumot talál a növényvilágban. A bíborszínről azt tartották, hogy benne a világosság a legélénkebben küzd a sötétséggel, az öröm, boldogság és szerelem csak a bíborszínnel jutnak kifejezésre. Erre pedig a virágok királynéja, a rózsa alkalmas. A keleti népek a szerető visszfényét látják a rózsában. Ellentéteként jázmint használnak, sőt az igen heves érzelmeik kifejezésére nem érik be rózsával, hanem a gránátalma sötétpiros virágát használják. Viszont Európa nyugati részében a pünkösdi rózsa az önhittséget jelzi.7
A perzsa nyelv lágy, dallamos és nagyon kifejező, hiszen egy szónak több jelentése van, így többféleképpen lehet értelmezni a költő gondolatait. Viszont az emberi jelenlét mindenhol ott van.
A keleti költészetre jellemző a virágnyelv, ami nem a virág színét, alakját veszi alapul, hanem csupán a nevét s ehhez keres megfelelő rímet. Hammer-Purgstall, híres orientalista véleménye alapján ez csupán fantáziajáték. Pl a rózsa neve ghul, ríme lehet pl a kul, amit csak az ért meg, akinek címezve van a vers, illetve az, aki egyetért a vers írójával. Az iráni kultúrára jellemző, hogy ha van egy megoldatlan probléma, akkor Háfíz verses gyűjteményét ütik fel és hagyják, hogy az adja meg a választ.8 Háfíz költészetére is jellemző, hogy sokféle értelmezési lehetőségeket nyújt. Az egyik ilyen:
A boldogság tudod mi…
A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni,
Királyi trónt miatta daróccal felcserélni.
Eldobni lelked is tán könnyű, de haj, nehéz ám
Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti.
A kertbe indulok, hol bimbó szorongva feslik:
Egy szép sziromszin inget vágyik kezem letépni.
Be jó, akár a rózsa s a szél: titkot cserélni,
S lesni a fülemilét, ki a titkot elbeszéli.
Első találkozón már csókold a kedves ajkát:
Majd rágod ajkadat, ha szíved megszűnt remélni.
Megtaláltad őt: örülj hát! Két útja van tanyánknak,
S ha innen elvetődtél, nincs mód egymást elérni.
Jahjá, a sáh szerinted már elfeledte Háfizt-
De éhező ha jajdul: nagy Ég, te nyisd szívét ki!
Általában az összes perzsa költészet át meg át van szőve rózsákkal, és akárcsak a perzsaszőnyegeknek, a rózsabereknek és általában a rózsának állandó kísérője a fülemile.
Perzsiában misztikus jelentőséget tulajdonítottak a kertnek, több nagy költő kívánsága volt, hogy kertben legyenek eltemetve. A keresztény vallás és világszemlélet szegénységkultuszával, bezártságával és túlvilág orientáltságával szemben az iszlám sosem tagadta a gazdagságot, a fényűzést és a földi örömöket, ami a kertekre is vonatkozott. Ezért a középkori Európában jelentős hatással és befolyással bírt, ami a későbbi reneszánsz kerteknél válik érzékelhetővé.9
Dolgozatomban az említett négy sík, vagyis a kert valósága és fikciója, valamint az irodalomban és a vizuális művészetben való megjelenése, találkozása révén ezek mind egymásra tevődnek, hiszen a perzsa kert valójában arra a szerkezetre épül, amilyen jelentéssel bír a mitológiában, így a szimbólumok is bekerülnek a mítoszokból a valóságba, a költészetbe valamint a vizuális művészetbe, vagyis a szőnyegekbe.
1 Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó, 2001, 373.
2 Dr. Jámbor Imre: Bevezetés a kertépítészet történetébe, Bp., 2009, 55.
3 Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó, 2001, 374.
4 Dr. Jámbor Imre: Bevezetés a kertépítészet történetébe, Bp., 2009, 55.
5 Géczi János: A muszlim kert, Terebess Kiadó, Budapest, 2002.
6 Uo.
7 Szutórisz Frigyes: A növényvilág és az ember. V. Rész: A növényvilág a szépérzék szolgálatában, 497-498.
8 Ou. 512.
9 Dr. Jámbor Imre: Bevezetés a kertépítészet történetébe, Bp., 2009, 57.
Bibliográfia
Dr. Jámbor Imre: Bevezetés a kertépítészet történetébe, Budapest, 2009.
Elérhető: http://kertep.uni-corvinus.hu/i/jegyzet/Kerttortenet_bevezeto.pdf (letöltés dátuma: 2015.01.03.)
Géczi János: A muszlim kert, Terebess Kiadó, Budapest, 2002.
Elérhető: http://mek.oszk.hu/03800/03801/ (letöltés dátuma: 2014.12.20.)
Szamszu’d-Dín Muhammad Háfíz költészete.
Elérhető: http://terebess.hu/keletkultinfo/hafez.html (letöltés dátuma: 2014.12.20.)
Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó, 2001.
Elérhető: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm (letöltés dátuma: 2014.12.15.)
Edward Said: Hogyan talált magára Európa, miközben bekebelezte a világot. In: Said, Edward: Orientalizmus, Európa, 2000.
Kert 